OB BESZÁMOLÓK II.

Hogy mennyire nem kaptunk levegőt, az hihetetlen. Ötszáznál is többen voltunk, mindenki figyelt, beszívott, kifújt, nevetett, tapsolt, izgult, készült. Volt, aki elakasztotta a lélegzetünk, volt, aki pislogásra késztetett, volt, aki kifejezetten rossz volt a november 15-én rendezett II. Slam Poetry Bajnokságon. Ja, nem, ilyen mégsem volt. Biztos azért, mert úgy szorítottunk értük.

374510_681872505170382_1540891804_n
Szóval Trafó, péntek délután. Hideg és a szürkeség egy bizonyos árnyalata, ami se nem nappal se nem éjszaka – na, ez van a Liliom utcában. Készülünk, egyeztetünk, kihúzunk, átnézünk, izgulunk mi is, hogy minden rendben menjen, mindeközben elkezdenek szállingózni az első nézők és slammerek – izgulnak ők is. Nyolc előtt már sehol egy hely, tele a Trafó, pár perc múlva pedig elkezd játszani az Amoeba, majd Mavrák Kata Hugee és Németh Péter Zeek lép a színpadra, mint mindig, ezúttal is ők a házigazdái a versenynek. Hosszú lesz az este, rengeteg fellépő, szöveg, két forduló, és a levegő, ugye. Szkárosi Endre performansza melegíti be az estét – a selejtezőn látott előadásával felébresztette mindazokat, akik úgy gondolták, szép csendben fog eltelni az este.
A versenyzők közül először Simon Mártont húzták ki Hugee-ék a kalapból, aki minden volt, csak boldog nem ettől a ténytől, ugyanakkor szövegével nemcsak a nézőket késztette pislogásra, de abszolút meggyőzte a zsűrit (Ladik Katalin, Keszég László, Bencsik Ádám Ponza, +2fő a közönségből) is. Egyébként a legnehezebb és a legrosszabb mindenképpen a zsűri helyzete volt – annyira kiegyenlítetten jó produkciók érkeztek sorra, hogy képtelenség volt kevesebb vagy még több pontot adni egy-egy versenyzőnek, mint egy másiknak. De az előbb ott tartottunk, hogy Simon Marci, most meg ott, hogy utána Müller Heni jött, egyenesen Erdélyből, aki nem győzött meg arról, hogy a nép nem beteg, de azzal nagyon is egyetértek, hogy Love, love, poetry, love. Müller Péter Sziámi petőfis népnevelt, olyan müllerpétersziámisan, nagyon elevenen és izgalmasan, miközben az est vizuál-felelőse, a Kiégő Izzók izgalmas hátteret varázsolt neki. Kövér András Kövi mondta volna anno, de nem merte, bezzeg 500 ember előtt a Trafóban, most meri, nem is rosszul. Horváth Gergely Gege egy Budapestről szóló slamet mondott, utána pedig André Ferenc jött, akitől először elállt a lélegzetem – fanyar humor, szarkazmus, nagyon pontos társadalmi/korrajz és mindez jól előadva. Bájer Máté Magyar idő szerint című szövegében az Időt személyesítette meg, Kemény Zsófi pedig az írócsaládban való felnövekvés nehézségeit mutatta be. Kemény Zsófi után újabb társadalomtragédiát, vagyis a valóságot bemutató szöveg érkezett Bock Balázs tolmácsolásában, majd Győrfi Kata ismét a személyesség vizeire evez – Akut Párzási Pánik: ez a szöveg címe, és erről is szól, vagyis szerelemről és öregedésről, nagyjából. És reflektál, sőt, önreflektál Bartha Lóránd Róka is, „Áll egy férfi a színpadon”- szól a refrénszerű mondata. Szünet előtt még Tengler Gergely, a jogsi nélküli vezető pécsi slammer mesél a Kifordított fiúról, méghozzá olyan jól, hogy nem is akarunk már friss levegőt szívni, inkább együltünkben végignéznénk az egész első kört, ha már így bemelegedtünk.

1475991_681874345170198_99968279_n
Azért mégis jól esett kimenni és aztán bejönni újra, elhelyezkedni, Szóritmusolni Molnár Péterrel, aki versenyen kívül szerepelve Ady Endrének címezte november 15-i mantrázást. Szabó Márton István társadalomkritikával támad az OB címért, Gábor Tamás Indiana tükörképe pedig a közelmúlt eseményeire reflektál. Tolnai Eszti egy vakrandit mesél el, először egy depressziós, aztán pedig egy hiperaktív nő szemszögéből.

1456608_681874438503522_1756995667_n

Persze, nem ismert rá senki magára, mondjuk ezeknek a soroknak az írója, á, nem. Basch Péter szövegével is könnyen tudtam azonosulni, „Zavar, hogy kövér vagyok?” kérdésfelvetése vicces volt és érdekes, fel is írtam, hogy néhány sort nekem is meg kell tanulni, hogy legyen mit válaszolni az ostoba kérdésekre. Bárány Bence, a középiskolások bajnoka az emberi útkeresésről, lehetőségekről slamelt, míg az őt követő Kupa Julcsi a maradás/külföld témáját járta körbe. Kupa Julcsit Süveg Márk Saiid követte, akit aztán aznap este nem tudott követni senki, hiszen olyan új magasságokba emelte a hazai slam poetry-t, amit én még nem is nagyon tapasztaltam. Az egy deportálás történetét megjelenítő perfomanszának következtében egész egyszerűen megfagyott a levegő a teremben, egyértelműen az este csúcspontja, katartikus pillanat volt. Annyira megülte a lelkem és valószínűleg mindenki másét is Süveg Márk produkciója, hogy Csinta Áronnak nem volt egyszerű feladata abban a három percben, amíg övé volt a színpad, de a szövege megállta a helyét. Terján Nórinak ez a második színpadi szereplése, egy köszönőszöveggel készült, amiért ott lehetett a Trafóban aznap este. Mi köszönjük, azt hiszem, mindenki nevében mondhatom. Horváth Kristóf, alias Színész Bob roma/magyar/jobbik vonalon mondott oda, hihetetlen erős és jól eltalált szavakkal, utolsó előttiként pedig Csider István Zoltán válaszolt meg minden felmerülő kérdésünket, leginkább önmagára vonatkozóan. Az este első fordulóját a miskolci Kajati Bálint Hyka zárta, akinek a szövege ismét az általános magyar fájdalmas szedáltságot jelenítette meg. Hugee és Zeek rövid szünet utána közölte az öt továbbjutó nevét: Tengler Gergely TG, Színész Bob, Csider István Zoltán, Basch Péter és Süveg Márk Saiid kerültek be a végső döntőbe, a többiek fellélegezhettek és hátradőlhettek, míg ők öten a szünetben, mikor a közönség is leadhatta voksát, készültek a végső megmérettetésre.

1461238_681875241836775_1532420215_n
A végső megmérettetést Pion István és Szlávy Eszter lélegzetelállító műsora nyitotta meg, egész egyszerűen tátva maradt a szám a látványtól. Pionék felvezetése után a címvédő Süveg Márk Saiid lépett színpadra, aki az égegyadta világon mindenkinek megköszönte a jövőben megkapott díjat – úgy tűnik, jól lát a jövőbe.

Tengler Gergely bármit csináljon is, mindig magával ragad, ahogy nemcsak magát, de a közönséget is hintáztatja szavaival. Basch Péter arról beszélt, milyen bizonyos dolgokban/szituációkban elsőnek vagy éppen utolsónak lenni, míg Horváth Kristóf Színész Bob arra emlékeztetett, hogy a párkapcsolat nem vadászat csak játék. Vagy mégis vadászat? Nehéz eldönteni. Csider István Zoltán a SPB klubból már ismerős szövegét hozta, de még csak eztán jöttek az igazi mélyfagyok, ugyanis győztesek közt győztest választani a legnehezebb. Pontegyenlőség, tanakodás, aztán végül megszületik az eredmény: a zsűri Győrfi Katának ítéli a különdíjat megkapó és őszinte szövegéért, míg a közönségdíjat Simon Márton kapja, amit természetesen hangos üdvrivalgás fogad a Trafóban. A végső eredmény egy olyan versenyen, ahol szinte lehetetlen volt legjobbat választani: az ötödik Tengler Gergely TG lett, míg a negyedik Csider István Zoltán. Dobogósok pontegyenlőséggel – a harmadik helyen Horváth Kristóf Színész Bob, míg – immár másodjára országoson (Team Slam OB) – Basch Péter. Az este bajnoka a címvédő Süveg Márk Saiid lett, elsőségéhez első körös produkciója után kétség sem fért.

999296_681876018503364_1140774108_n
Így lett vége az estének, illetve a négyeshatoson még került egy kis hab arra a tortára, ugyanis a velem szemben ülő lány épp arról számolt be az ismerőseinek a villamoson, mennyire jó ez az egész, milyen jól érezte magát a Trafóban, a társaság pedig szent esküt tett, hogy hónap végén lenéznek a Kolorba. Fiúk, lányok, ott találkozunk!

írta: Kovács Heni

fotó: Pereszlényi Erika