mundingm

INTERJÚ

Interjú Munding Mártonnal a decemberi SPB klub 3. helyezettjével

Mi inspirálta a szöveget?

Nemrég amikor Szabadkán voltunk fellépni a Munkavonallal, volt egy kisebb kiborulásom, kijöttek rajtam az elmúlt fél év elfojtásai elég rendesen, ez adta az alapot.

Mennyi idő alatt készült el?

2 hét előzetes önmarcangolás és gondolkodás, aztán 2 nap amíg kiküzdöttem magamból.

Mi volt az első gondolatod, mikor kihúzták a neved?

Leginkább semmi, üresség. Kicsit még sokkban tartott a Kálmán kirohanása utáni csend (egyből engem húztak Kálmán után, másodiknak), még nem éreztem az este hangulatát, nem voltam “bemelegedve”.

És miután lejöttél a színpadról?

Hogy ez nem volt az igazi. Nem volt benne elég energia, nem voltam szövegbiztos, gyengének éreztem. Elégedetlen voltam.
Igazából még most is elégedetlen vagyok, több van ebben a szövegben, mint amennyit a színpadon kihoztam belőle, mehetett volna sokkal jobban.

Vannak rigolyáid, rituáléid a szövegírással/tanulással kapcsolatban?

Mindig hangosan írom és tanulom a szövegeimet. Leírok két sort, aztán üvöltözöm magamnak 5-10 percig amíg hozzá nem írok. Akkor már 4 sort üvöltözök magamnak, és így tovább.

Mi a műfaj legnagyobb erénye?

Az azonnali, közvetlen inerakció az előadó és a közönség közt. Az egymásra-hangolás.

Ha egy dolgot változtathatnál meg a slam poetry-vel kapcsolatban, mi lenne az?

Egy kicsit úgy érzem, hogy a teamslam Magyarországon egyfajta másodlagos szerepet foglal el a slamszcénán belül, szerintem abszolút jogtalanul. Valahogy meg kéne értetni az emberekkel, hogy a teamslamnek is ugyanannyira van létjogosultsága, mint az egyéni slamnek, sőt. Több slamteam kéne, és nem csak az OB-ra, hanem a havi klubokra is. Tudom, hogy munka/időigényes megírni egy jó teamszöveget, de mindenképp megéri, rengeteget tanul közben az ember.

Mit üzensz a slam közösségnek?

Merjetek dobogni.

/Az interjút Németh Ádám készítette. Köszönjük!/