26171683_161642811230823_4242222778127432557_o

Beszámoló

SZINTLéPéS – 4. Földalatti Slam a Gödörben beszámoló

2018. január 10-én megrendezték a negyedik Földalatti Slam versenyt, amelynek a témája a szintlépés volt. A lelkes stáb ismét eszméletlen kreatív eszközökkel és díszletekkel rukkolt elő. Például a színpadra emeltek egy miniszínpadot, ami még az utolsó pillanatban is emlékeztette a fellépőt a tematikára. A fejlődés nem csak topikja, de jelensége is lett a Földalatti Slamnek, megfigyelhető szintlépés zajlik a gólyabúcsú óta. A pontozás rendhagyó módon nem az öttagú zsűri által történt, hanem a közönségvoksolással, vagyis különböző színű cetlik felragasztásával határozta meg a dobogó alakulását. A fellépők névsorával ellátott táblára lehetett felhelyezni ezeket. A szavazást felügyelték, mindenki csak egyszer adhatta le a szavazatát, az est szerinte három legjobb előadására. Bíró Dénes mellett beugróként ezúttal Tasi Manó hostolt.

Az első open mic-os fellépő Mau Palantír volt, aki meg nem született lányát köszöntötte, születésnapja alkalmából. Ezt a pár szót leírni is nehéz volt, de hallgatni, átélni az előadást még nehezebb. Azt gondolom, Mau slamje az egyik legsúlyosabb volt, amit az elmúlt években hallottam.

Az versenyt Futó Benedek kezdte. A „privát univerzum” jelenség, amit Benedek közvetít, egészen egyedülálló. A legtöbbször egymástól független, értelmetlen sorok között mindig feltűnik egy-egy aranyköpés, ami feledhetetlenné teszi az egész performanszot. A negyedik Földalatti Slamen sem alakult ez másként, miután Beni ehhez hasonló sorokkal illette a világteremtést: „Isten orgazmusa”.

Az egyik legritkább jelensége a versenyeknek az, amikor az elsők között fellépő nem csak ideiglenesen veszi át a vezetést, hanem meg is tartja pozícióját. Így volt ez Sárközi Ricsi esetében is, akinek jegyzeteimben a neve mellé, csak annyit írtam: zseniális. Ricsi híres költők és slammerek stílusában prezentálta a szintlépést, végtelenül egyszerű, üdítő humorral és iróniával, végig fenntartva a figyelmet. Szuper volt.

„Molnár Péter-szint (vár az elején körbenéz, lépdel):

ülök egy magyar, történetesen gomböblítős, de mindenképpen középeurópai fajansz

fröccsöntött ülőkéjén

nem, nem tüntetek

a hasam marsal, a türkmének, ukránok, grúzok, örmények közös nyelvén fütyül belőlem a fényes szelek fújják alulról

a fidesz kettes számú tagkönyvéért nyúlok, hogy végre rendeltetésének megfelelően használjam

de mivel az öblítőgomb nagyobb és fehérebb, még Trump piros gombjánál is, a vállammal benyomom.”

/Sárközi Richárd/

A frisskötetes Hegyi Zoltán Shizoo következett, aki líraibb stílusával ismét magával ragadta a közönséget. Olyan fontos terminológiai kifejezéseket is használt, mint a „kisugárzott Egy” vagy a „szent és profán”, ami bár nagyon szokatlan, ám annál jobban színesíti a slam szabadszólás-palettáját.

Pege Ibolya szövegében rappelve, Fazekas András Galamb gamer nyelvet használva (TP vagyis tapasztalatai pont, karakterfejlődés stb.) fejtette ki, mit jelent számára a szintlépés.

„Az optimista azt gondolja, hogy a lehető legjobb világban élünk. A pesszimista fél, hogy ez igaz. Aztán rájössz, hogy az életed egy Truman show, és mintha te lennél Jim Carrey. Mint amikor valaki megtudja, hogy örökbe fogadták: felkeresné a vérszerinti szüleit, de nem meri.” /Pege Ibolya/

„Nyilván kurva nehéz belőni, hogy mire kéne nekünk osztani az összegyűjtött TP-t, mióta kollektíven elértünk az internet szintre, a túláradó infótól alig látni, hogy mi miért fake. Akkor jó, ha vegán leszek, vagy ha mondjuk youtubeceleb? A színpadon slammergyerek, a terembe meg kemény legyek? Szintlépéskor stat növelés? Szétosztjuk a pontokat. Csak hát ugye trendfüggő, hogy az ember mire bólogat.” /Fazekas András Galamb/

Szeretném kiemelni az est, szerintem egyik legjobb versenyzőjét, aki csak néhány szavazattal csúszott le a dobogóról. Ő nem más, mint Suplicz Marci. Igazán profi, pimasz punchline-okkal operált.

„Az, amitől nedves vagy, majd az én lelkemen szárad.” /Suplicz Márton/

Már a szünet előtt legalább annyi jó szöveget hallottam, mint máskor az egész verseny folyamán, és ez a színvonal a második etapban is szinte végig megmaradt.

Sebestyén Örs, Szigeti Zita Fiona és Nyáry Olivér előadása is azokra az időkre emlékeztetett, amikor elkezdtem slameseményekre járni… amikor még minden sorban egy kicsit magamat láttam… Ezúton is köszönöm a nosztalgiát!

„A kicsi kocsit előre vagy hátra húzogatod? Mert amúgy ez máshol egész hibátlanul működik, Te lefestesz egy fűzfát a fáradt Tisza-parton, vagy, mivel úgyis szarul rajzolsz, inkább olvasol egy kis művtörit?”  /Nyári Olivér/

„Szerencsére a kis dobásért, a vesztes csatákért és az újrajátszott szintekért is jár a tapasztalati pont. Szóval higgy magadnak, hogy semmi gond, mert mikor éppen valamiért nem kék, amíg nem állsz meg, az élet akkor is, mindvégig kibaszott szép.” /Kelemen Örs/

Az elhangzott tizenhat slam után végül kihirdették a nyerteseket:

  1. Sárközi Richárd, 2. Irlanda Máté, 3. Nyáry Olivér

 

Ezt követően Békési Zoltán Zebulon Dudora zenés produkciójával szórakoztatta a közönséget. Az rezidens dj páros ismét a Sztahanovi Duó volt, akik ezúttal is nagyon jól eltalálták a szövegeket kísérő zenék stílusát, a szünetekben pedig Dj Ezüsthigany (Horváth Kálmán) gondoskodott a muzsikáról.

Ahogy már említettem, a Földalatti slameken, egyre minőségibbek a szövegek, előadások. A háttérmunkások mindig előrukkolnak valami eredeti, kreatív ötlettel és minden alkalommal showcase vagy levezető műsorok élénkítik a klubszínvonalat.  Még mindig családias a légkör annak ellenére, hogy egyre több a fellépő, és a nézőközönség is szépen gyarapodik. Hatalmas a szintlépés minden tekintetben.

Élő Csenge 2018. 01. 29.