Beszámoló: REMIX!
Ismét volt Remix a FAM-ban, és még lesz is, és nem is tudom, melyik ténynek
örüljünk jobban!
A múlt havi után sokat beszélgettem az előadókkal tapasztalatokról, további tervekről,
kisebb-nagyobb változtatási igényekről, így nagyon kíváncsian érkeztem a második előadásra.
Rögtön tudtam, hogy ez megint csak jó lehet, mikor a kezembe nyomtak egy üres papír cetlit,
amire egy kedvenc magyar dalomból kellett felírnom egy sort, ahogy az összes többi
vendégnek is, majd ezeket félretették, mondván, később még szükség lesz rájuk.
Most már tényleg teltház volt, időben kellett érkezni, hogy legyen még helyünk. Egy
háromfős társaság hely hiányában körbe is vett, mert már nem tudtak egymás mellé ülni, de
csak egy rövid ideig éreztem magam sarokba szorítva. A közös röhögések és találgatások
hamar feloldották a hangulatot, bemutatkoztunk, a szünet után már azt is meg merték
mondani, hogy végig azon gondolkodtak, mit keresek én itt egyedül, miért jár valaki
egymagában ilyenekre? Büszkén meséltem újdonsült társaságomnak, hogy én vagyok a
slammerek krónikása, nem azért ülök egyedül, mert nincsenek barátaim. Tanulság: jöhet az is,
akinek nincsenek, itt szerezhet azt is.
Megint volt amúgy rímpárbaj, megint volt négy olyan slam, amit újrahallgatnék még
minimum kétszer, és megint volt négy vérbeli trash magyar sláger, amit a Bárány-Basch-
Galló-Mészáros négyes úgy feldolgozott, hogy abból lettek az újrahallgatós slamek.
Az este abszolút fénypontja a cirkuszban játszódó zsebszöveg jelenet volt, amihez a
nézők által írt dalszöveg részleteket használták. Mikor már nagyon úgy tűnt, hogy afelé tart a
történet, hogy elkerülhetetlen lesz a társulat hölgy tagjának dobozba fektetése és a színpadon
feldarabolása, már az attrakcióra készülve, az asztalon fekve előhúzta a zsebszövegét, amin ez
állt: „Nem adom fel, míg egy darabban látsz!”
Azt hiszem, az egy jó állapot, mikor az ember azért igyekszik abbahagyni a nevetést,
mert akkor lemarad egy csomó dologról, hisz nem tud arra figyelni, ami épp elhangzik, mert
még a fél perccel azelőttin röhög. Most sokszor volt ilyen érzésem, és merem állítani, hogy a
körülöttem lévőknek is.
Amúgy valóban tök sikerélmény kitalálni, hogy melyik slágert írták át (United –
Keserű méz Mészáros Peti módra – végre egy, amit én tudtam), szóval szerintem négy ember
már garantáltan boldogabban megy haza az estéről, mint ahogy érkezett. Gyere el a
következőre április 22-én, hátha te leszel egy a négyből, de az se baj, ha nem, majd kitalálja
más, neked meg csak nevetned kell, meg megfelelően hangsúlyozva mondani, hogy
„Téényleg!”.
Jakobovits Kitti