INTERJÚ

INTERJÚ a 6. Országos Team Slam Bajnokság győztes csapatának a Harmadik Vonal tagjaival, Munding Mártonnal és Szén Benjáminnal

„Egyedül állok itt

Egyedül ültök ott

Egyedül áll a team

Különös állapot”

 Persze, tudom négy év pszichológiatanulás után, meg Donnie Darko és a Punnany Magány-a óta, hogy az ember lényegében mindent, de főleg a nagy pillanatokat egyedül és egyedien éli meg, de mégis megüt a gondolat, hogy ez most így csak az én élményem, hiába van majdnem teltház a Trafóban a májusi Team Slam OB-n. Hát még az, hogy egyedül fogok beszámolót írni az estéről. Mégis akkor mit, hogyan, és miért adjak át másoknak. Mindenesetre telefon elő, jegyzet megnyit, megvan az első élmény, amihez valószínűleg sokan kapcsolódni tudnak.

Aztán melankolikus pszichológus énem örül, mikor kb két óra múlva kihirdetik, hogy Munding Márton és Szén Benjámin (azaz a Harmadik Vonal) lett a győztes, mert így faggathatom őket a témáról arra hivatkozva, hogy cikk lesz belőle. Íme hát a „villáminterjú” a bajnokokkal:

-K: Egy áprilisi videótokban azt mondtátok, hogy „azért jó team slamelni, mert nem érzed, hogy mennyire kibaszottul nyomorultul egyedül vagy”. Majd eljöttetek a Team Slam OB-ra, és a teljes közönséget magába fordítottátok azzal, hogy 4.15-ben szembesítettétek a ténnyel, hogy mindannyian egyedül vagyunk. Hogy is van akkor ez az egyedüllét-érzés?

Marci: Igen, ez az én számon csúszott ki, kb. reflex-szerűen, félig poénból. Az első MunkaVonalas szövegünkben, amit az Orfűi slam táborban írtunk a Munkatársakkal volt Benjinek egy ilyen sora, hogy „az a jó a boldogságban, hogy nem érzed, mennyire kibaszottul egyedül vagy”, vagy valami ilyesmi, szóval amikor a kamera előtt tudatosult bennem, hogy igazából még nem fogalmaztam meg magamban, miért is jó teamslamelni, valahogy beklikkelt a dolog, és rávágtam ezt. Utólag eszembe is jutott, amikor a szöveget írtuk, hogy ez még hülyén fogja magát kivenni, de nem foglalkoztunk vele sokat.

Benji: A videó áprilisi, de ahogy Marci is mondta, 2017 nyarán írtuk azt a bizonyos Munkavonal szöveget és 2017 nyarán még bőven a sadboi imidzsünkben tapicskoltunk. Gondolhatunk erre az ellentmondásra tényleges ellentmondásként, de én inkább jellemfejlődésnek nevezném a megfigyelésedet.

K: Mennyi személyes tapasztalat van a sorok között?

Benji: Kevéssé voltunk alanyiak. Önazonosak próbáltunk maradni, de az elmúlt időszak után az volt a legnehezebb, hogy a nyafogáson kívül ténylegesen mondjunk is valamit. Annyi személyes tapasztalat persze akadt, hogy – amint az első szövegben el is hangzott- literally nem volt még soha a büdös életben egy épkézláb párkapcsolatom, de majd lesz, right? 🙂

Marci: Hihihi. : ^)

K: Ti tudtok egyedül lenni?

Marci: Az egyedüllét szerintem nem egy olyan dolog, amit az ember tud, vagy nem tud. Mindenki egyedül van bizonyos értelemben, csak nem mindenki kezeli ugyan úgy. Mondanám, hogy mi rutinos egyedül lévők vagyunk, de még hova fejlődnünk.

Benji: Igen. És azóta vagyok kvázi boldog, mióta tudok egyedül lenni.

K: Hogy jött az ötlet, hogy team slamen egy ember álljon a színpadon? Hogy döntöttétek el, melyikőtök lesz az, aki kint áll?

Benji: Messziről indítom. Szóval van egy group messenger beszélgetésünk (jelenleg a neve: Actually Happy Bois, MÉHEK feat Munkavonal), amiben benne van a Juhász Marci, a Maier Peti, a Pintér Kristóf Signo, Marci, meg értelemszerűen én. Ebben a beszélgetésben jött fel a téma, hogy ez az egyedül fogok meghalni kezdetű kesergés mennyire valid. Munding úr elkezdett kardoskodni amellett, hogy máshogy nem is lehet meghalni, kizárólag egyedül, – sőt igazából minden tevékenységed egyedül csinálod, mindig egyedül vagy – mi, többiek pedig igyekeztünk árnyalni a képet. Ebből a vitából jött egy flashem, hogy mi lenne, ha egy ember állna csak a színpadon, ezt elmeséltem Marcinak egy sör mellett az 57-ben, tetszett neki, szóval a koncepció örömére végül én egy egyéjszakás kalandban, ő pedig egy taxiban kötött ki 2 ír lánnyal, egy üveg ginnel, meg a két atlantai barátunkkal. Nem volt más hátra, meg kellett írni.

Marci: Igazából nagyon sokáig nem tudtuk eldönteni, ki legyen kint a színpadon. Amíg írtuk, Benji meg én is úgy képzeltük persze, hogy mi állunk kinn, de amikor már ott volt előttünk a kész szöveg, mindketten betojtunk, és próbáltuk a másikat rávenni. Aztán végül Benji beadta a derekát.

K: Gondoltátok, hogy győzelemig visznek titeket a szövegeitek? Egyáltalán cél volt ez?

Marci: Reménykedtünk benne, de az elsődleges cél inkább az volt, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a szövegekből, nem pedig a győzelem.

Benji: Szerintem nyugodtan mondhatjuk, hogy igen cél volt, de leginkább magunkra koncentráltunk.

K: Mekkora hangsúly volt a két előadáson, a másodikra is ugyanakkora figyelmet fordítottatok a felkészülésnél?

Marci: Hát az elsőt, azt kőkemény hajcsármódon szétgyakoroltuk.

Benji: De ez sem volt elég, sajna belebakiztam, de szerencsére ez nem ment az előadás rovására, de még mindig fáj picit, hogy élesben 110 helyett csak 90 %-ot tudtam nyújtani. A második szövegünk meg már majd’ két éve született, ezért értelemszerűen nem gyakoroltuk annyit.

Marci: Azért nem volt az akkora baki Benjikém. Amúgy a második szövegnek van egy kisebb története. Még anno, az első OB-döntőnk után kitaláltuk a fiúkkal (akkor még Orosz Tamás is a Harmadik Vonal oszlopos tagja volt), hogy ne csak OB-ra írjunk, szóval írtunk egy kis trashkedős szöveget egy nyári SPB klubra, amit melltartóban adtunk elő, aztán ebből lett egy negyedik hely, majd kb egy évig nem beszéltünk róla. Aztán idén októberben Pápán jártunk a MunkaVonallal, ott a slamestek végén mindig van egy nagy zenés open-mic jam, aztán ott előkerült ez a szöveg, és rájöttünk Benjivel, hogy voltaképpen ez nem is olyan rossz, miért mellőztük idáig. Amikor megtudtuk, hogy a döntő két körös lesz, már egyértelmű volt, hogy ezt szeretnénk mondani a második körben, mivel szeretjük ezt a szöveget, rutinosak vagyunk benne, merőben eltér az első körös témától és (sajnos) talán aktuálisbb is, mint mikor megíródott.

K: Mi lesz ezután? Milyen célt tűzhet ki magának az ember miután egy slam ob-t nyert?

Marci: Már az elmúlt években is fontosnak tartottuk a teamslam népszerűsítését, és így a bajnoki cím birtokában talán nagyobb platformon is megtehetjük ezt. Szeretnénk, ha a 7. Team Slam OB-n legalább háromszor ennyien indulnának, mint most, mert egyszerűen nem igaz, hogy a világ egyik legnagyobb slamközössége nem tud 15-nél több slamcsapatot kiállítani! Na meg ugye, fless lenne egy rekord nagyságrendű bajnokságon címet védeni. Addig is, járjuk az országot, írjuk tovább a szövegeket ketten, a MunkaVonallal meg egyéniben is, közben meg asszem igyekszünk felnőni.

Benji: Ámen

Ámen valóban, és még egyszer gratulálok nektek, srácok, köszönöm a beszélgetést, és veletek együtt az összes csapatnak az estét. Egytől egyik bebizonyítottátok, hogy tényleg helye van a team slamnek, úgyhogy tessék csak továbbra is csoportosulni!

Az interjút Jakobovits Kitti készítette.