Beszámoló

SPB Klub / Január 25. / Anker’t beszámoló

Nem csak italkuponért

Új év, új hónap, újabb SPB Klub.- gondoltam magamban, miközben letüsszentettem egy random nénit a négyhaton az Anker’t felé menet. Már harmadszorra adogattam karszalagot, és úgy voltam vele, most nem kések. Lemerült telefonnal fagytam át a Paulay utcában, mert fél órával korábban ott voltam, mert úgy voltam vele, harmadszor osztogatom én a karszalagot, ez felelősség, nem kések.

Brutálisan sokan voltak, ez már csak abból is kiderült, hogy a szokásosnál lassabb tempóban nyomtam be karszalagozás közben a söröket. 220 vendég.  Rég nem voltunk ennyien.
Egy idő után kutyaszemekkel kellett elnézést kérnem az újonnan érkezőktől, mert nem maradt, csak kiskorúaknak járó belépő, mert lehet, el fogják kérni a személyidet a pultnál haver, de hát 220-an vagyunk, és rég nem voltunk ennyien.

A fellépők vállát felelősség nyomja, és jó érzés látni, hogy a felelősséghez mostanság felelősségérzet is társul, talán emiatt voltunk ennyien. Talán lassacskán annak is átmegy a lényeg, aki nem a 220 akar lenni, hanem az, akit a 220 figyel.

A kezdés csúszott, mindig csúszik, nem emlékszem pontosan, de talán fél nyolc is elmúlt, mire Szurdi Panni, az új host, bemutatásával elkezdtük. Zeekkel jó párost alkottak, bár az elején felfedezhető volt némi bizonytalanság, de a 220 is tudta, Róma sem csak úgy egy nap alatt épült fel, haver.

Az open mike szekcióban volt pár új arc. Remélem, legközelebb is jönnek, remélem, jól érezték magukat, remélem, komolyan veszik a műfajt, és remélem, Futó Benedek legközelebb megír egy szöveget, ha már egyszer feliratta magát a névsorba.

Verseny. Ugye, mindig a közönségzsűri kiválasztásával kezdjük a versenyt, bár mostanában olyan kevés az önkéntes, mint kompetens férfi  mosópor reklámban, de 3-5 perc alatt beadta 5 félénk úr/hölgy a 220-ból a derekát.

A verseny fasza volt. A legtöbb szöveg még mindig aktuálpolitikáról, szerelemről, meg családról szól, de a témán rugózni, legalábbis szerintem, hülyeség, hogyha egyedi a tálalás. Dilettáns elemzésekbe nem mennék bele, egyrészt, mert nincs tökéletes memóriám és nincs előttem egyik szöveg sem, másrészt, videók lesznek, harmadrészt pedig, mert elfogult vagyok a barátaimmal szemben, még ha a zsűri szerint is Maier Péter volt a legjobb, nekem kutyakötelességem, hogy kizárólag privátban mondjam meg neki: Tesám, kibaszott jó voltál! (Csak a rend kedvéért a dobogó: 1: Maier Péter 2: Nyáry Luca 3: Irlanda Máté).

2018 első SPB klubját, ha eddig nem derült volna ki, eléggé élveztem. Tudjátok, az este a versennyel sosem érhet véget, mindig kocsma, meg unikum-sör, meg széthullás, de a 220 miatt elvesztek a rutinszerű mozdulatok, elveszett a hat fős házibuli nézőkkel feeling, és talán nem csak én hallucinálom, hanem a felelősséghez tényleg elkezdett felelősségérzet is párosulni, és hiába kapok italkuponokat a karszalagozásért, 220 karszalagot kiosztottam, esküszöm, nem csak az italkuponért csinálom.

Szén Benjámin