BESZÁMOLÓ

Beszámoló: Tinta Szlem Szessön Vol. 2

A slam poetry budapesti palettája, újabb eseménysorozattal színesedett, név szerint a Tinta Szlem Szessönnel, amit február 24-én, szombaton már második alkalommal rendeztek meg, a Bartók Béla úti Tinta Art Caféban. A Magyarországon kevésbé divatos (legalábbis a slam poetry esetében) spoken word próbál utat törni a rendezvény segítségével. A spoken word nem más, mint zenére szövegelés, de az improvizáció, szöveg szinten itt nem jelenik meg, ezt meghagyják a zenefelelősöknek. A rendezvény muzsikusai ezúttal Czirják Tamás és Molnár Bence, azaz a Jazzbois voltak. A slammerek apróbb instrukciókkal látták el a zenekart, és kezdődhetett is a performansz.

Két etapban volt lehetőség dzsemmelni, ezek között pedig Bencsik Ádám Ponza műsorát hallhattuk. Ponza egészen régi szövegekkel is készült, ami számomra azért volt különösen meghatározó élmény, mert az ő egyik szövege volt az első slam, amit életeben hallottam.

Zene és szöveg. Nálam mindig betalál. A Jazzbois nagyon jól keverte, a slammerek hamar megtalálták az összhangot, a ritmust a legtöbben könnyedén felvették, sőt a fiúk általában rappelték szövegeiket, kissé kényszeresen bár, de azért beleférősen, ki-ki meglepően profin. Egyéni és team slameket is hallhattunk, sőt volt, aki csendestársként mikrofontartó skilljével segítette barátját (Molnár Péter nevében is köszönöm ezt a csendestársnak).

Beszámolóim írása során egyre többet agyalok a slam karizmáján. Visszatérő kérdések, közösségi addikció etc. Aztán mindig arra jutok, amire a szessőn után is… Lehet, hogy ez nálunk valami fixáció, ott akarunk lenni minden eseményen, tartozni akarunk valahová, szerepelni vágyunk és tapsra, vagy csak szimplán szívesebben gurítjuk le azt a pár sört slammer brigádban, igazából tök mindegy, ott vagyunk, csináljuk, összetartjuk.

Élő Csenge

2018.02.28.