Interjú Husz Krisztiánnal a decemberi SPB klub 1. helyezettjével
Mi inspirálta a szöveget?
Eugène Delacroix francia festőművész egyik festménye; A szabadság vezeti a népet címmel.
Mennyi idő alatt készült el?
Átlagosan 20-25 munkaórám van egy-egy szövegemben, ahogy ebben is.
Mi volt az első gondolatod, mikor kihúzták a neved?
“Vajon a megfelelő jegyzetnél fog állni a telefonom a billentyűzár feloldása után?”
Mivel utolsó névként maradtam a kalapban, így nem ért meglepetés, hogy én következem.
És miután lejöttél a színpadról?
“Hányadik sorban is ülünk? Messze van még? Ott a Mesi, ott a hely. Megvagyunk.”
Vannak rigolyáid, rituáléid a szövegírással/tanulással kapcsolatban?
Nincsenek. Inkább csak törekszem a tökéletes körülmények megteremtésére az íráshoz. Kipaterolom a lakótársakat, csinálok egy bögre kakaót, üvöltök a szomszéddal, hogy ne üvöltsön már a gyerekkel, és beköltözök a nyugalmat árasztó nappaliba. Ezek nélkül nincs slam.
Mi a ‘műfaj’ legnagyobb erénye?
Tudom, közhely meg ráhúzható szinte mindenre, de számomra a közösségteremtés. Egy közös érdeklődési kör összekapcsol különböző embereket még különbözőbb stílussal és életfelfogással.
Ha egy dolgot változtathatnál meg a slam poetry-vel kapcsolatban, mi lenne az?
Az égvilágon semmit. Hagyni kell felnőni ezt a műfajt. Ha a jövőben elkezdene letérni az amúgy rögös útról, akkor kell majd észnél lenni, és visszatessékelni a helyes irányba.
Mit üzensz a slam közösségnek?
Üzenem a slam közösségnek, hogy ők is megértsék.. Együtt irodalmat írhatunk. Ne csesszük el!
/Az interjút Németh Ádám készítette. Köszönjük!/