Beszámoló a II. Országos Slam Poetry Bajnokság selejtezőiről – Kovács Henitől
Mielőtt elindulnék, az utolsó lélegzetvételemmel egy korty kávét is lenyelek, persze megint késésben vagyok. Ráadásul úgy izgulok, hogy egészen remegek. Vagy csak a kávé? Nem, ez a gyomorgörcs lesz, de hogy miért izgulok, mikor én nem is versenyzek… A Corvintető bejárata előtt már mások is izgulnak, például Kemény Zsófi, aki csak vasárnap este lép a színpadra, de már kétségesnek tartja a továbbjutást, mi pedig elnézően mosolygunk, mert tudjuk, hogy túl jó ahhoz, hogy ennyit parázzon a döntőbe kerülésen.
Szóval péntek van, öt óra. A szakmai zsűri, tehát Petrányi Zsolt, a slam poetry első hazai élharcosa, Babiczky Tibor költő, Tóth Edu humorista és Gyukics Gábor költő/műfordító mellé Emily csatlakozik a döntéshozókhoz. A névvel ellátott „köcsögök” már a színpad szélén sorakoznak, a közönség ezekbe dobhatja be minden forduló után az általa legjobbnak ítélt slammerre a szavazatát. Mavrák Kata Hugee és Németh Péter Zeek, a két fáradhatatlan házigazda is felállt már a színpadra, úgyhogy lassan kezdődik a maratoni futás Benke Hunorral, aki az AKPH – Hisz Sztori publicisztikai átírását hozta. Sorra jönnek a versenyzők Hunor után, elég gyorsan haladunk, többek között azért, mert jó néhányan nemesnek nem mondható egyszerűséggel nem jelentek meg a selejtezőn. Mármint azon a selejtezőn, amire jelentkeztek. Az országos bajnokság selejtezőjén. Ezt azért nem kellett volna, emberek.
A délután sztártémája a közélet és a média, leginkább a rossz közérzetnek adnak hangot a versenyzők. Sóti Benjamin például mindezt a ’mit jelent nekem a slam’ kérdés köré csoportosította, míg Bíró Vilma arra adott válaszokat, hogy neki mi a magyar. De az internet-generáció is több szövegben felbukkant, például Szántó Ádáméban. És ha már a generációknál tartunk: az egyik továbbjutó, Basch Péter a ZS generáció tagjaként remekül összefoglalta a korosztályunk problémáit. Naszádos Péter Naszi „Magány 4 felvonásban” című szövege is király volt, és végre valaki használta a csendet! Mióta elhangzott az a mondat, hogy egy jól felépített 3 perces csend is lehet slam, mindig ki akartam próbálni, Naszi már majd’ fél percig kísérletezett is a dologgal. Nagy szívfájdalmam volt, hogy a fontos üzenetet üvöltő Szkárosi Endre nem jutott tovább, de persze nem kerülhet be mindenki, akit nagyon szeretünk. That’s showbiz. Tolnai Eszti nagyon kreatív, vicces, jól felépített szöveggel jutott a döntőbe, fóbiák szülte párkapcsolati problémákról volt szó a szlemjében, míg Csider István Zoltán a Kolorból már ismert, CSP. felnőttkora című szövegével tarolt, ami – én nem tudom, hogy csinálja – minden hallgatásra egyre jobb lesz. Horváth Gergely Gege továbbra is nagyon fiatal, továbbra is mocskosul ügyesen bánik a szavakkal, továbbra is lenyűgözi a közönséget, jól be is jutatták a döntőbe.
Nyolcra már mindenki ideért, aki szurkolni akart az esti etap versenyzőiért, így időben neki is vágtunk az estének, amitől már előre féltünk, ugyanis egy nagy erősnek tűnő mezőny kerekedett péntek estére. Kezdések Horváth Kristóf Színész Bob álmodott arról, hogy bajnok lesz, eközben viccesen beszólt mindenkinek, de nagyon szerettük ezért (tényleg). A délutánhoz hasonlóan most is többen a közélettel kapcsolatos reflexióikat fogalmazták meg, mint például Bende Lilla, Hajtós Bertalan vagy TP. Nagygyörgy Zoltán Mi lenne? szövege nagyon jó lett, sajnáltam, hogy nem öt embert lehet választani négy helyett. Réti Ábel egy érdekes perspektívából (bőr) fogalmazta meg A ki nem mondott diagnózis című szlemjét, Palya Bálint Egy zsűritag véleményverse írása viszont nem hozta meg a várt eredményt a bíráknál. A továbbjutó slammerek nem bízták a véletlenre: Szabó Márton a Banksy slammel került döntőbe, ami még mindig üt, Bock Balázs közéleti Sajnálom szlemje is teljes közönségsikert aratott, míg a címvédő Süveg Márk Saiid Közöny ellen diktált szövege alatt végig rázott a hideg. Gondolom a zsűrit is, mert jól továbbjuttatták, ahogy a blokknyitó Színész Bobot is. Mondanám, hogy nehéz volt a döntés, de mivel az esti megmérettetésre tetemes mennyiségben nem jöttek el a jelentkezők, ezért hazudnék, elég egyértelmű volt a dolog.
Szombaton sokan leszünk, mindenki ráér, tele lesz a Tető. És tényleg így lett, jól tele lettünk a végére. Na, de kezdjük az elején, ötkor, megint. Az előző naphoz hasonlóan szintén egy öttagú, szakértői zsűri értékeli a produkciókat: Tóth Nagy Gabriella író, szerkesztő, Babiczky Tibor, költő, Prekopcsák Zoltán, az SPB társalapítója és Petrányi Zsolt, a hazai slamélet beindítója és atyja szakértette a produkciókat, míg a közönség soraiból Dénes csatlakozott hozzájuk ítésznek. Kezdődik, kezdődik, kezdődik, elsőként Győrfi Katával a második nap, aki láthatóan nem volt feldobva az elsőségtől, a Kolorból ismert jégerhívogató szövegét adta elő, én pedig magamban megjegyeztem, hogy ez még mindig jó, hiába. Mészáros Péter Örömradírja igazi életslam volt kiválóan előadva, de Vári János Hunor Az Úr az én pástétom cinikus istenesét is bírtam. Purosz Leonidasz egy Vidnyánszky idézetből és a mai magyar színházból indult ki, Kovács Zsolt Devilpeace is háromperces magyar körképet adott elő. Kövér András Kövi mindenkit kicsit meghatott, olyan hihetetlen szeretettel az arcán mondta el Emma örök szlemjét, ami a kislányáról szól, míg Müller Péter Sziámitól Weöres Majomországát Baromországra cserélve kaptunk egy (nem kis) társadalomkritikát. Üde színfolt volt Fazekas Viktor a filmes-aktuál szlemjével, és az úrilány Szegedi Fanni, aki főzött is, meg kacérkodott is, de csak finoman fűszerezve. Persze megint egy csomóan nem jöttek el, szégyengyalázat. A zsűri végül némi tanakodás után Győrfi Katát, Müller Péter Sziámit, Mészáros Pétert és Kövér András Kövit juttatták a november 15-i döntőbe.
Este van már, nyolc óra, és most jönnek még csak az igazi mélyfagyok, Csider István Zoltán után szabadon. Mélyfagyok, mert olyan erős etap előtt állunk, hogy már előre éreztük: sírás lesz a vége. Szóval itt vagyunk, és azért nehéz a helyzet, mert mindenki megérdemelné, aki felment a színpadra, hogy megemlítsük, hiszen nagyon igényes volt a szövegek többsége, mégis megpróbálok kiemelni néhányat a sok közül. Elsőként a továbbjutó Indianát, aki a Hangerő slamet adta elő, amit ugyan néhányan már hallhatták tőle, de így még biztos nem, egészen más volt az előadásmódja és a lendülete a szövegnek, mint korábban. Vagy itt van a szintén döntőbe kerülő Simon Marci, akinek nemcsak a szövege, de annak előadása is elsöprő volt, én is kicsit dühös lettem vele együtt. De nagyon ötletes volt Török Soma szlemje is, egy Illyés- átirat: Egy mondat a szopóágról. Mau Palantir rendkívül szuggesztív előadó és egyéniség, hihetetlen kisugárzása van és ráadásul ezt egy jó szöveggel spékelte meg, de ott van Nagy Gábor is, aki szintén egy mély slamet hozott, Mozi-montázsban láttatva az életet. Kajati Bálint Hyka, aki a miskolci szlemközegből érkezve a végén remekül zárta az estét. Nem is beszélve Pion Istvánról, aki szerintem az utóbbi hónapok egyik legjobb szlemszövegét hozta magától, egy jó technikai megoldással megcsavarva. Vagy ott van Bájer Máté, aki a hit kérdéseit feszegette szövegében, egyébként tényleg nagyon ügyesen. Szóval a szombat esti forduló után minden kívántam lenni, csak zsűritag nem, piszok nehéz döntés lehetett a sok jó közül hármat továbbjuttatni. A közönség már meghozta a döntését, ők Bájer Mátét zárták a szívükbe, míg a szakmai zsűri még mindig tanakodott. Végül választani kellett, és a bírák Simon Mártont, Gábor Tamás Indianát és Kajati Bálint Hykát szánták a döntőbe. Nagy volt a (jogos) öröm a miskolciak körében, a közönség nagy része próbálta magát túltenni az első sokkon, amit az eredményhirdetés jelentett. Ilyen ez.
Vasárnap már mi sem voltunk olyan kisimultak, két kávé után kezdek csak magamhoz térni, lassan csorognak az emberek a ledfényben. Minden olyan vasárnapos, de aztán megrázzuk magunkat, és elkezdődik az utolsó nap délutáni fordulója. A harmadik napon az eddig megszokott szakmai zsűri tagjai közül csupán Nagy Gabriella maradt, hozzá csatlakozott Sirokai Mátyás költő, zenész, Vörös István költő, író és Závada Péter költő, rapper. Dénes olyan jól érezte magát tegnap, hogy vasárnap is csatlakozott, mint a közönség zsűritagja. A névvel ellátott köcsögök is, mi is készen álltunk, meg Daniel Brownwood is, akit tényleg az old spice reklám ihletett meg? Vagy csak nagyon fáradt voltam? Mindenesetre a délután több szövegben is felbukkant a távolság, ingázás, utazás, mint téma: Szász Erik és Csősz Gergő budapesti körképében, Bárány Bence Bp.-Győr utazásaiban, Tóth Szabolcs Ex Kecskemét-Veszprém ingázásában, vagy Csinta Áron Kifogásföld-Kváziföld összemérésében. A blokk kellemes meglepetése Terján Nóra volt, aki egy kívánságlistát írt arról, miből kellene végre „rendes” a világon. Igaz volt és egyszerű, valami nagyon szimpatikus dolog. A szünet után hörcherisztikus Hörcher László következett, aki még magához képest is alulteljesített, aztán többen is próbálkoztak társadalomkritikus szöveggel, például Supán Ádám, Mátyás Ferenc vagy Mersich Ádám. Miközben Vecsei Márk Segítséget mondott, eszembe jutott, hogy Tengler Gergely TG-ről majdnem elfelejtettem írni, de csak azért, mert nem tudtam jegyzetelni a produkciója közben; nagyon kellett figyelni a szöveg megértéséhez és ehhez még a tégés előadásmód, ugye. Tovább is jutott, egyértelműen, ahogy Bárány Bence, Terján Nóra és Csinta Áron is.
A nyolc órás forduló újra nagy izgalmakat ígért, úgy tűnik, az esti blokkok valahogy keményebbek lettek, mint a délutániak. Molnár Péter előadta a Kolorban taroló Szóritmusoló remixet, Kupa Julcsinak pedig nem csak a szövegei, de az előadásmódja is egyre jobb, meg is lett az eredménye. Sárközi Richárd Több, mint szlogen című szövege nagyon ötletes volt, ahogy Stermeczky Zsolt Gáboré is, aki öniróniával montázsolt a slamélet fogalmaiból/neveiből/jellemzőiből. Müller Heni a 12 aradi vértanúnak ajánlotta szövegét, míg Kemény Zsófi az Olvass el! kezdetű, a Slam School Poetry Bajnokságon is sikert arató szövegét hozta végül, picit -reflektálva a szombat esti döntőre- átírva azt. A mezőnyből kiemelkedő teljesítményt nyújtott Bartha Loránd Róka, aki a csíkszeredai állapotról adott jelentést, valamint Békési Zoltán előző havi Koloros szlemje, ami a vicces képzettársítások és hasonlatok miatt volt érdekes. Őri István szövege is tetszett a közönségnek, de a továbbjutáshoz most nem volt elég, végül ugyanis Kemény Zsófi, Kupa Julcsi, Müller Heni és Bartha Loránd Róka jutottak tovább a november 15-én megrendezésre kerülő országos bajnokságra.
Olyan érzés, mint amikor veszel egy új ruhát: legszívesebben egész nap abban járnál minimum egy hétig. Ilyen lett a selejtezősorozat is: már olyan megszokással mentem vasárnap a Corvintetőre, mintha haza mennék. Fura is volt, hogy ma egy megállóval előbb kellett leszállni a 7E-ről, és slam helyett az egyetemre kellett mennem. De mindjárt újra Kolor, aztán meg a Trafó, úgyhogy nem maradunk sokáig slam nélkül. Addig meg valahogy csak kibírjuk.