Név: BARTHA LÓRÁND
1989 – Csíkszereda / Sepsiszentgyörgy / Kolozsvár / Marosvásárhely / Budapest
Slammernév: Róka
Eredmények:
I. Erdélyi Slam Bajnokság – Marosvásárhely – 2013 – (I. helyezett)
I. Erdélyi Slam Bajnokság – NAGYDÖNTŐ – Félsziget Fesztivál – Résztvevő
II. Egyéni Országos Bajnokság résztvevő
Mikor hallottál először a slamről? / Mikor slammeltél először? / Mit jelent neked a slam?
2004-ben, mikor a magyartanár arra kért, hogy tanuljunk meg egy verset minden hónapban és mondjuk el az osztály előtt. Abban az időben jött be divatba a YouTube. Gingsberg és Morrison szövegein rajta voltam, úgy akartam mondani Tóth Árpádot, mint Morrison a saját szövegeit. 2006-ban az évzáró beszédet én írtam és én is mondtam el. Azt hiszem, az már slam volt, csak kellett nekünk egy kis idő, míg elnevezzük slamnek. Amit már slamnek is neveztünk, az volt, amit tavaly ilyenkor, Sepsiszentgyörgyön Csinta Áronnal, Müller Henivel, Morár Ervinnel, Kocsis Pityuval, Kiss Tamással, Ferentz Anna-Katával elkezdtünk. Jó bulik voltak ott a wUnderben. Nem tudom, hogy hol kezdődött. Kibuggyant, mint mindenki másból, aki feláll a színpadra és három percig a saját szövegét mondja/olvassa. A slam avantgarde.
Hogyan született a kedvenc (saját) szöveged és melyik az?
A kedvenceim azok, amik a vonaton születnek: “A CFR vécéjében szívva nevetni az elmúláson / vagy sírva keresni hígan szeretni vígan felezni egy máson.” Vagy az éppen aktuális állapotomhoz legközelebb álló sorok, amik nagyrészt az utcán születnek, szavanként, sorokként: “az éncheck nagy check, / mert eközben arra ébredsz, / hogy holnap slamdöntő budapest, wtf? / és ott a check, hogy románul kértem az ebédemet még tegnap.” Meg a vallomásokat is szeretem: “szerethető szexuális izgalombaszást felváltó háromórás elmélyült vágyutazós, folydogáló lüktetése annak, mi sokszor átutazó máskor legkedvesebb vendég, miből a szeretők csak egymásnak adnak.” Részletek születnek, amik aztán a verseny előtti napon állnak össze konceptté. Csak felolvasásra írok. Nem költőként, hanem színházrendezőként szemlélem a világot, de jólesik néha slamben kommunikálni. A jelentől felkavaróak a slam-szövegek, és nekem is az a kedvenc, amitől kiráz a hideg, abban a pillanatban. Ezért érzem, hogy ha igazán figyelünk, ott, a döntőn kiderül, hogy ki érzi a jelent igazán.
Ki a kedvenc slammered és miért?
Kate Tempest felkavaró. Saiid is gyakran megérint, meg Woody Allen, mikor jó passzban van. Színész Bobot jó nézni, Kemény Zsófit is. Pion elvisz, Indi visszahoz, Müller Heni leültet. André Feri jó ritmusban tolja, az egész budapesti gang meg nagyon intelligens. Szóval mindig az, aki elkapja annak a pillanatnak a sűrűségét, ott a színpadon. Aki képes a szövegével és a lényével egy pillanatra megállítani az időt.